Lili és Zsófi kalandjai

Hosszas tervezés és szervezés után ma végre elvittük Zsófit az állatorvoshoz, hogy kivizsgáltassuk fuldoklásainak okát. Zuzka kolléganőmmel elmentünk érte haza, Gergely csak beadta a ketrecbe zárt ijedt szőrcsomót a kocsiba és irány a doki. Egyetlen kétségbeesett nyávogáson kívül nagyon bátran viselte az utazást, bár simogattam is becsülettel.

Az orvosnál pedig kész szuperhősként viselkedett. Bátran állta a vérvételt, az injekciót és a feneke körüli matatást is. Mondta is az orvosnéni, hogy milyen bátor kis macsek (ezen mosolyogtam egy nagyot, belegondolva, mennyire beszari otthon :)). Nagyon sokat használom ebben a bejegyzésben a bátor szavat, dehát tényleg bátor volt, na.

A konklúzió: a tüdeje tisztának tűnik, a vére rendben van, a fenekéből kinyomták a felgyülemlett izét (bár ennek semmi köze a fulladáshoz). Kapott egy szurit, hogy hátha gyulladása van és holnap vissza kell mennünk röntgenre. 22 euróval vagyunk könnyebbek már most, a röntgen árába bele sem akarok gondolni - na de mit meg nem tenne az ember egy ilyen cuki szőrzsákért?

Tegnap Poli megjegyezte, hogy régen írtam már bejegyzést a macsekok kalandjairól. Tény és való, így igaz, pontosan így van, egyetértek. Az a helyzet, hogy nem akartam megírni a pisi-szága minden egyes fejezetét, márpedig azon kívül, hogy Lili most már olyan helyeket jelöl meg, amikről álmodni sem merne a gyanútlan cica-szülő-tulaj-anyuka-apuka, nem sok minden más történt.

Pavlov-reflex-szerűen működünk már itthon, hajnali 3-kor is meghallom, hogy Lili kaparja a csempét (ami azt jelenti, hogy valahova odapisilt és éppen el akarja tüntetni) még akkor is, ha éppen falat bontanak a fejem fölött. Megesett biza nem egyszer, hogy már félálomból felriadva battyogtunk ki Gergellyel és sok-sok szeretettel feltöröltük a tócsát. Néha felb.sz. Néha meg nem. Általában nem. Lemondtam arról, hogy egy macskát nevelni lehet. Egyszer mondjuk mérgemben beletöröltem a fejét az ablakpárkányra csurgatott pisibe, de ez is csak egy kivételes eset volt. Mit csináljak? Mégsem dobhatom ki a Draždiak-partra szegényt... (bár erről megoszlanak a nézetek).

Zsófika viszont azt hiszem beteg. Mostanában egyre gyakrabban fuldoklik, vagy valami olyasmi. Nehezen kap levegőt. Szerintem annyi, hogy nem tudja kihányni a megevett szőrt. Mert még sosem hányt. Mondjuk Lili meg túl sokat is, úgyhogy a családi átlag az megvan. De azért el fogom vinni az állatorvoshoz, hátha valami komoly dologról van szó. Csak ugye nincs szívem buszoztatni szegényt, mert amúgy is egy stressz-cat. Úgyhogy reszkessetek autótulajdonos barátok, mert csakhamar igénybe fogom venni szolgáltatásaitokat! :)

Hát így. Élünk, mint hal a vízben, macska a pisiben, cica a kandallóban. És természetesen nem panaszkodunk! Á nem, dehoooooogy! :)

PS: Lili is kunyerál már, nem csak a kövérebbikje :)

Tegnap a szokásos takarítás során elővettem pedagógiai tudásomat és elmagyaráztam Lilinek... na de kezdjük az elején.

Szombatonként mindig a frászt hozzuk a macskákra a porszívózással. Csak nyílik a hátsó kamra ajtaja s ők őrült gyorsasággal rohannak kanapék, WC-csészék, konyhabútorok alá/mellé. Általában csak jóval azután merészkednek ki a rejtekhelyekről, hogy a porszívó fél órája visszatért pihenőhelyére. Tegnap Lili egészen meglepett, mikor már a felmosás-résznél kimerészkedett és hatalmas gülü szemeivel figyelte a felmosóvödörben ide-oda lötykölődő vizet. Amikor egy kis víz kilöttyent a földre, ijedtében elszaladt. Én, mint tanulmányait be nem fejező, így csak fél-pedagógusnak (se) titulálható macskanya azonnal előkotortam agyam legmélyebb bugyraiból a pedagógia és biológia sosem tökéletes ismereteit és elmagyaráztam szőrösömnek, hogy: "Ne félj, ez csak víz. Olyan, mint a pisid, csak nem büdös."

Büszke vagyok magamra, hogy ilyen fondorlatosan el tudtam neki magyarázni ezt  a roppant bonyolult dolgot, s ő cserébe nem egy, hanem két helyre pisilt oda ma reggel... ezen még dolgozni fogunk!

Micsoda egy gonosz macskanya vagyok én!!! Állandóan csak arról írok, hogy Lili idepisilt, meg Lili odapisilt, meg Lili amoda pisilt, meg Lili lepisilt, meg Lili felpisilt, meg Lili átpisilt, meg Lili....

Közben meg Lili vasaló helyett vasaló a házban :)

Legutóbb azt írtam ugyebár, hogy egye fene, ha a macska mindent összepisál, szegény traumás, meg ilyesmik. Meg hogy a türelmem végtelen és majd szépen lassan úgyis visszaállunk a régi rendszerre. Nagy szart! Lili vagy teljesen meghibbant, vagy egyszerűen inkontinenciában szenved. Nem tudom, melyik a rosszabb!

Minden reggel rettegve megyek ki a hálószobából, hogy vár-e valami kellemes meglepetés a bejárati ajtó környékén. Miután megkönnyebbülve bújuk a zuhanyba, hogy akkor ma reggel nem kell megint vigyázba állítani a felmosó vödröt, Lili alattomosan odasomfordál az ajtóhoz és kiereszti, amit ki kell (ezt csak sejtem, mert nem látom). Ugyanez van, ha Gergellyel mindketten eltávozunk az otthonlévők sorából – hazatérvén igencsak sötétellnek a csempék közti fúgák.

Lassan kezdek ráeszmélni, hogy a nyári ide-oda kirándulgatás mélyebb sebet ejtett Lili törékeny cicalelkén, mint sejtettem. Állandóan otthon kell lennie valakinek, csak akkor érzi magát jól, csak akkor működnek a pisizáró izmai. Persze ez nem mindig megoldható, így a felmosórongy már nem is nagyon kerül vissza eredeti helyére, inkább készenlétben várja az újabb feladatokat a bejárat körül.

Rendeltünk egy újabb adag Feliway-sprayt. Agyonfújtuk a bejárati ajtót, naponta 2-3x. Csökkent is a behugyozási arány. Már-már kezdtem reménykedni, hogy mostantól jóra fordulnak a dolgok, de akkor… ma reggeli zuhanyzásom során nem a bejárati ajtót vette célba a macska feneke, hanem a fürdőszobáét! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! VVRRRGGGHHHHHH!!!!! Most mit csináljak? De komolyan? Fújjam le az egész lakás minden négyzetcentijét naponta 3x??? Mondjak fel a munkahelyemen és simogassam egész nap a macskákat???? Mit???? Mit???? Miiiiiiiiiiit??????????????????

Sírni tudnék….