Legutóbb azt írtam ugyebár, hogy egye fene, ha a macska mindent összepisál, szegény traumás, meg ilyesmik. Meg hogy a türelmem végtelen és majd szépen lassan úgyis visszaállunk a régi rendszerre. Nagy szart! Lili vagy teljesen meghibbant, vagy egyszerűen inkontinenciában szenved. Nem tudom, melyik a rosszabb!
Minden reggel rettegve megyek ki a hálószobából, hogy vár-e valami kellemes meglepetés a bejárati ajtó környékén. Miután megkönnyebbülve bújuk a zuhanyba, hogy akkor ma reggel nem kell megint vigyázba állítani a felmosó vödröt, Lili alattomosan odasomfordál az ajtóhoz és kiereszti, amit ki kell (ezt csak sejtem, mert nem látom). Ugyanez van, ha Gergellyel mindketten eltávozunk az otthonlévők sorából – hazatérvén igencsak sötétellnek a csempék közti fúgák.
Lassan kezdek ráeszmélni, hogy a nyári ide-oda kirándulgatás mélyebb sebet ejtett Lili törékeny cicalelkén, mint sejtettem. Állandóan otthon kell lennie valakinek, csak akkor érzi magát jól, csak akkor működnek a pisizáró izmai. Persze ez nem mindig megoldható, így a felmosórongy már nem is nagyon kerül vissza eredeti helyére, inkább készenlétben várja az újabb feladatokat a bejárat körül.
Rendeltünk egy újabb adag Feliway-sprayt. Agyonfújtuk a bejárati ajtót, naponta 2-3x. Csökkent is a behugyozási arány. Már-már kezdtem reménykedni, hogy mostantól jóra fordulnak a dolgok, de akkor… ma reggeli zuhanyzásom során nem a bejárati ajtót vette célba a macska feneke, hanem a fürdőszobáét! VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! VVRRRGGGHHHHHH!!!!! Most mit csináljak? De komolyan? Fújjam le az egész lakás minden négyzetcentijét naponta 3x??? Mondjak fel a munkahelyemen és simogassam egész nap a macskákat???? Mit???? Mit???? Miiiiiiiiiiit??????????????????
Sírni tudnék….
