Tegnap Poli megjegyezte, hogy régen írtam már bejegyzést a macsekok kalandjairól. Tény és való, így igaz, pontosan így van, egyetértek. Az a helyzet, hogy nem akartam megírni a pisi-szága minden egyes fejezetét, márpedig azon kívül, hogy Lili most már olyan helyeket jelöl meg, amikről álmodni sem merne a gyanútlan cica-szülő-tulaj-anyuka-apuka, nem sok minden más történt.
Pavlov-reflex-szerűen működünk már itthon, hajnali 3-kor is meghallom, hogy Lili kaparja a csempét (ami azt jelenti, hogy valahova odapisilt és éppen el akarja tüntetni) még akkor is, ha éppen falat bontanak a fejem fölött. Megesett biza nem egyszer, hogy már félálomból felriadva battyogtunk ki Gergellyel és sok-sok szeretettel feltöröltük a tócsát. Néha felb.sz. Néha meg nem. Általában nem. Lemondtam arról, hogy egy macskát nevelni lehet. Egyszer mondjuk mérgemben beletöröltem a fejét az ablakpárkányra csurgatott pisibe, de ez is csak egy kivételes eset volt. Mit csináljak? Mégsem dobhatom ki a Draždiak-partra szegényt... (bár erről megoszlanak a nézetek).
Zsófika viszont azt hiszem beteg. Mostanában egyre gyakrabban fuldoklik, vagy valami olyasmi. Nehezen kap levegőt. Szerintem annyi, hogy nem tudja kihányni a megevett szőrt. Mert még sosem hányt. Mondjuk Lili meg túl sokat is, úgyhogy a családi átlag az megvan. De azért el fogom vinni az állatorvoshoz, hátha valami komoly dologról van szó. Csak ugye nincs szívem buszoztatni szegényt, mert amúgy is egy stressz-cat. Úgyhogy reszkessetek autótulajdonos barátok, mert csakhamar igénybe fogom venni szolgáltatásaitokat! :)
Hát így. Élünk, mint hal a vízben, macska a pisiben, cica a kandallóban. És természetesen nem panaszkodunk! Á nem, dehoooooogy! :)
PS: Lili is kunyerál már, nem csak a kövérebbikje :)
