Hosszas tervezés és szervezés után ma végre elvittük Zsófit az állatorvoshoz, hogy kivizsgáltassuk fuldoklásainak okát. Zuzka kolléganőmmel elmentünk érte haza, Gergely csak beadta a ketrecbe zárt ijedt szőrcsomót a kocsiba és irány a doki. Egyetlen kétségbeesett nyávogáson kívül nagyon bátran viselte az utazást, bár simogattam is becsülettel.
Az orvosnál pedig kész szuperhősként viselkedett. Bátran állta a vérvételt, az injekciót és a feneke körüli matatást is. Mondta is az orvosnéni, hogy milyen bátor kis macsek (ezen mosolyogtam egy nagyot, belegondolva, mennyire beszari otthon :)). Nagyon sokat használom ebben a bejegyzésben a bátor szavat, dehát tényleg bátor volt, na.
A konklúzió: a tüdeje tisztának tűnik, a vére rendben van, a fenekéből kinyomták a felgyülemlett izét (bár ennek semmi köze a fulladáshoz). Kapott egy szurit, hogy hátha gyulladása van és holnap vissza kell mennünk röntgenre. 22 euróval vagyunk könnyebbek már most, a röntgen árába bele sem akarok gondolni - na de mit meg nem tenne az ember egy ilyen cuki szőrzsákért?
