Tegnap a szokásos takarítás során elővettem pedagógiai tudásomat és elmagyaráztam Lilinek... na de kezdjük az elején.
Szombatonként mindig a frászt hozzuk a macskákra a porszívózással. Csak nyílik a hátsó kamra ajtaja s ők őrült gyorsasággal rohannak kanapék, WC-csészék, konyhabútorok alá/mellé. Általában csak jóval azután merészkednek ki a rejtekhelyekről, hogy a porszívó fél órája visszatért pihenőhelyére. Tegnap Lili egészen meglepett, mikor már a felmosás-résznél kimerészkedett és hatalmas gülü szemeivel figyelte a felmosóvödörben ide-oda lötykölődő vizet. Amikor egy kis víz kilöttyent a földre, ijedtében elszaladt. Én, mint tanulmányait be nem fejező, így csak fél-pedagógusnak (se) titulálható macskanya azonnal előkotortam agyam legmélyebb bugyraiból a pedagógia és biológia sosem tökéletes ismereteit és elmagyaráztam szőrösömnek, hogy: "Ne félj, ez csak víz. Olyan, mint a pisid, csak nem büdös."
Büszke vagyok magamra, hogy ilyen fondorlatosan el tudtam neki magyarázni ezt a roppant bonyolult dolgot, s ő cserébe nem egy, hanem két helyre pisilt oda ma reggel... ezen még dolgozni fogunk!
