Szalmaözvegyek lettünk egy hétre a cicákkal.
Gergely munkaügyileg Írországba utazott, így aztán szombatig hármasban töltjük az estéket a macsekokkal. Tegnap délután hazaérve már várt a két éhenkórász az ajtóban és kétségbeesetten követelték az ebéd-vacsit. Máskor is éhesek szoktak lenni de most mindketten hatalmas óbégatásba kezdtek és nekem eltartott egy ideig míg rájöttem, hogy nem kaptak délben ebédet, ezért a nagy rívás. Persze amikor kitöltöttem a zselés "finomságot"a táljukba, már nem is voltak annyira éhesek és inkább egy adag simit koldultak a konyhaasztalon állva.
Este aztán egyedül hagytam őket egyéb elfoglaltságok miatt és csak késő majdneméjszaka tértem haza. Vártam némi fogadó-pisit a bejáratban, de láss csodát, nem volt! Hú de jófej ez a Lili! Az ebédlőasztalról ugyan lepakoltak pár papírt és egy öngyújtónak is lába kelt (már látom, ahogy a következő kanapé alatti porszívózás alkalmából csodával határos módon előkerül), de egyébként jól viselkedtek a jelek szerint.
És ha már ennyire cukik, gondoltam aludjanak velem. Mégiscsak félek a sötétben és két doromboló szőrcsomó mellettem nyugtatóan hat. Azzal nem számoltam, hogy a világosságra bekóborol egy bogár a szobánkba. Lili kb. 20 percig folytatott beszélgetést az ominózus rovarral, majd többször ugrott le az ablakpárkányról nem túl zajtalanul a padlóra (bocsi szomszéd nénik-bácsik). Zsófi mindeközben úgy tett, mintha részese lenne a performancinak és ő is belefogott egy kisebb áriába. Miután rovarka kiszállt a nappaliba, a két macska őrült vágtával követte. Itt zártam be a hálószobaajtót és hagytam, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie.
Azt hiszem, a bogár nem élte túl a látogatást, bár véres nyomokat nem találtam reggel sehol a lakásban.
