Mostanában sajnos nincs időm fotózgatni meg videózgatni a macskákat, pedig lenne mit és miről! És mennyit! Mivel... Úgyhogy csak röviden ecsetelem a tegnapi sztorit. Éppen a kanapén üldögéltünk Gergellyel, amikor arra lettem figyelmes, hogy a folyóson morog valamelyik cica. Rögtön tudtam mi történt. Láttam lelki szemeim előtt a kredencen hűlő grillezett csirkemellet, amely már nem a kredencen hűl, hanem valamelyik macska majszolja éppen. Zsófi, konkrétan. Ellopta, és bármennyire volt nagy is a szelet, nem osztotta volna meg Lilivel! Az éhenkórász tolvaj mindenségit neki! Egy szerencséje volt, hogy fáradt voltam és nem volt erőm kergetni őt a fél lakásban... Na de mit egyek én ma ebéd gyanánt? :)
Btw: természetesen már megint velünk alszanak a hálószobában. Gyengekezű vagyok, az már biztos!
