Azt, hogy Zsófi mindent megeszik és elkunyerál már tudjuk. A mai lecsó esetében sem volt ez máshogy. Amíg ettünk, végig ott lábatlankodott az asztal körül és nem kellett kétszer kínálgatni, mikor Gergely a földre tett neki egy kis maradékot a tányéron.
Lili mindeközben anyukám almás pitéjét dézsmálta a konyhakredencen. Tudja, mi a jó :)
A fél napomat azzal töltöttem ma, hogy a neten keresgéltem cikkeket, amik a macskák ide-oda pisilésével foglalkoznak. Okosabb lettem vagy száz információval és ezeknek tudatában Gergellyel elindultunk a Zoodom-ba venni pl. egy új cica WC-t. Több helyen azt írták ugyanis, hogy ahány macska, annyi WC. Egye fene, legyen.
Ha már ott jártunk, vettünk nekik egy új vizes tálkát, mert a régi eléggé vízköves volt már, meg alátétet a kajatáljuk alá, illetve fincsi macskaeledelt is. Vajon melyiknek örültek a legjobban?
Azt is olvastam, hogy bizonyos tisztítószerekre furcsán reagálnak a macskák. Igaz is, hogy nemrég váltottam hosszú évek óta egy újfajta, olcsóbb szerre, lehet hogy ez sem tetszett Lilinek és ezért jelölgetett mindenfelé. Beszaladtam hát az üzletbe és megvettem a régi jól bevált Ajax-ot. Az egész lakás órák óta orgonaillatú.
És ez csak a kezdet. Várjuk, hogy érkezzenek a feromonok, megpróbáljuk csökkenteni a látogatók számát egy időre és a nálunk alvós vendégeket teljesen kizárjuk. Remélem beválik és Lilike ismét boldog, kiegyensúlyozott cica lesz.
Lili napok óta idegtépő játékot űz velünk. Szinte reszketve megyünk minden alkalommal a fürdőszobába - új mániája ugyanis, hogy a mosdó alá pisil. Állandóan felmosunk, mosunk, teregetünk és káromkodunk - ahogy az ilyenkor lenni szokás. Próbáltuk a "szúrd bele az arcát a pisibe" technikát, a "nem beszélek veled te k..va macska" technikát, a "végigkergetlek az egész lakáson" technikát, a "kapsz a fenekedre" technikát, a "Lilike, mi a baj?" technikát.... mindezt a legcsekélyebb siker nélkül. Pedig az utóbbi napokban nem aludt nálunk senki, látogatás is ha volt, csak rövid és nem terjedt ki sem a fürdőszobára, sem a cicaszobában lévő kanapéra (merthogy azt sem kíméli). Érthetetlenül állok a dolog előtt, mert mindig találtam magyarázatot a viselkedésére, de most nem jut eszembe semmi épkézláb. Lehet hogy annyira büdös a lakásunk, hogy nem bírja szagolni és inkább mindenhova odapisil?
Még régen bevált ez a Feliway párologtató (nem , nem akarok reklámozni, tényleg). csak az a baj, hogy a nagy lakásban elveszik szerintem a hatása. Úgyhogy ma ráfanyalodtam és megrendeltem neten a spray változatát. Remélem segíteni fog, mert ez így már tényleg tarthatatlan.
Egyszer nem túl részletesen ecseteltem már Zsófika becserkészésének történetét. A sztori azonban sokkal több figyelmet érdemel. Szóval: egy szombati reggelen Katival leszálltunk a 98-as buszról - éppen Nóriéktól tartottunk hazafelé. Oldalra néztem a bokrokba és megláttam őt: egy picike, fekete-fehér,borzas cicát, ahogy egy kis dombocskán napozott. Katival egymásra néztünk és olyan 5 perces tanakodás után arra a következtetésre jutottunk, hogy nem hagyhatjuk ott. Mivel éppen volt nálunk egy pizsama, kitaláltuk, hogy majd abba szépen megfogjuk, otthon beletesszük a cicadobozba és elvisszük az állatorvoshoz. Ember tervez, macska végez. Zsófika valami sosem látott ügyességgel tért ki minden megfogására tett kísérlet elől. Elbattyogtunk hát a közeli élelmiszerüzletbe és vettünk sonkát, gondolván, a kajára majd biztosan rákap. Valóban rákapott, de amint 2 méteres közelségbe kerültünk hozzá, elszaladt valamelyik bokor alá. Így ment ez pár óra hosszat. Katival hazamentünk, de nem adtuk fel. Ebéd után visszatértünk a tett helyszínére és Zsófika természetesen ott napozott, ahol azelőtt. Megfogni ismét nem tudtuk, sőt. Elbújt a nem messze lévő trafikbódé alá és nem mutatott semmi hajlandóságot arra, hogy kibújjon. Katival órákig ültünk egy farönkön, hátha kidugja az orrát a cicus. Hiába. Közben Kati elnevezte őt Zsofrenak, mivel úgy látta, hogy fiú. Zsofre tehát újabb éjszakát töltött a szabad ég alatt. Másnap reggel Tomival együtt indultunk neki a nagy becserkészésnek. Cicadobozzal, macskakajával felfegyverkezve. Ismét órákig kergettük az arra járók legnagyobb vidulására: hasalás a fűben (vagy éppen koszban és sz.rban), rohangálás, kiabálás, kétségbeesett rimánkodás. Zsofre megette a kaját, de megfogni nem sikerült. Később csatlakozott hozzánk Petyobiro is, aki elég hamar megunta a macskafogócskát és egyre hangosabb káromkodások közepette futkosott a bokrok körül. Később feladta és kijelentette, hogy sosem fogjuk meg. Ám Katival tudtuk, hogy most már nem adhatjuk fel, ez most már több volt, mintsem egy árva macska megmentése, ez már becsületbeli ügy lett. Délután ismét kimentünk. Arra jött egy idős néni, hozott némi szalámit Zsofrenak. Kiderült, hogy már több napja eteti és kicsit meglepődött, hogy meg akarjuk fogni. Azt hitte, hogy valami állatvédő szervezet tagjai vagyunk, mint ahogy a bokrok körül tanyázó hajléktalanok is.
Maga a befogás órákig tartó türelmes várakozás eredménye lett. A cicadobozba kaját tettünk, a doboz ajtajára zsinórt, a zsinór végén ott állt Kati készen arra, hogy meghúzza, amikor Zsofre bemegy enni. Ez a terv persze elsőre nem jött össze, mert Zsofre kétségbeesetten kidöntötte a ketrecajtót. Újabb pár óra várakozás és amikor már már elindult volna a kaja irányába, egy kedves járókelő hangosan odalépett hozzánk, hogy: "Jaj, meg akarják fogni a macskát? És hogy haladnak?" - AZ ANYÁD ROHADT .... !!!!!
De végül sikerült. Zsofre bemászott a dobozba, Kati egy laza mozdulattal berántotta az ajtót, én odaszaladtam és rázártam. Hatalmas üdvrivalgás, üvöltözés, öröm!!! Zsofre pedig csak fújtatott ránk a ketrecből vadul. És íme az első kép, amit róla készített Kati. Pár perccel a befogása után:
Kevés dologtól félnek annyira macskáink, mint a porszívótól. Ezért is gyűlölik a szombatokat, amikor nálunk a takarítás folyik. Be sem kell kapcsolni, elég ha meglátják és már rohannak is szerte szét az egész lakásban. A biztos rejtekhely a kanapé mögött-alatt van, kivéve amikor a porszívó a kanapés szobába érkezik. Olyankor hanyatt homlok menekülés a konyhába, a fürdőszobába, a bárhova. A porszívózás után még úgy egy órácskát nem tudni merre lehetnek a kis hősök, hiszen meg kell bizonyosodniuk arról, hogy nem leselkedik-e rájuk egy sarok mögül a porszívó.
