Tegnap hazaértünk az egyhetes szabadságról.
Múlt szombaton elmentünk otthonról nyaralási célokból és a cicákat Kaki kegyeire bíztuk. Nem mondom, hogy egyszer sem jutottak eszembe a kis szőrmókok a tengerparton való lubickolás közben, de a tény, hogy Kati otthon van velük megnyugtatott. Párszor felhívtam őt ugyan, hogy mi a helyzet idehaza, de 1-2 pisi-incidensen kívül semmi említésre méltó dolog nem történt (bár nálunk a földre pisilés sem érdemel már említést).
Szóval tegnap hazaértünk. Lilike hangosan kiabálva követelte az egyhetes simi-kimaradást, míg Zsófika egy pár percig mélázott, megismerjen-e minket egyáltalán. Végül úgy döntött, hogy nem felejtett el minket. Lili mára már megszokta, hogy itthon vagyunk és beállt nála a napi rutin - vagyis csak akkor jön, ha úgy akarja. Zsófi ezzel ellentétben egyfolytában Gergely ölében lóg, fekszik, aranyoskodik. Nála még el fog tartani egy darabig, míg bepótoljuk a szeretetkimaradást :)
