Keresgettem valamit az imént a régi üzeneteim között, és rábukkantam erre a cuki fotóra. Pár nappal azután készülhetett, hogy befogtuk Zsófit. Itt még olyan kis vézna volt, de állandóan tömte a bendőjét. Aztán persze jól elkapta a székrekedés, Kati majdnem hanyatt esett a nevetéstől anno, ahogyan szegény Zsófika eredmény nélkül erőlködött a cicawc-n. De egy kis Acidko rendbe tette az emésztését.
Mostanra már túlságosan is. A héten történt meg az Eset, mikor is túl hirtelen haladtam el a cicawc mellett és megzavartam szegény Zsófit, aki nagy ijedtségében kiugrott a budiról és szanaszét hordta a folyosón a kakit. Én őrült kiabálásba kezdtem, hogy:Gergely, ne engedd a szőnyegre!, Gergely meg próbálta elkapni, hogy ne kenje össze az egész lakást. Jutott egy kevés a cicamászókára is, de a domesztosz minden gondot megold :)
Aztán másnap reggel arra ébredtem, hogy Gergely szalad ki az ágyból ... a konyha felé távolodó nagy nyávogások.... kopp... káromkodás... Szaladok ki, hogy mi történt, hát kiderült, hogy Lili éppen a szőnyegre hányt, amit Gergely meghallott, hát felkapta és szaladt vele a konyhába, hogy inkább ott tegye, de út közben belerúgott a felmosó vödörbe, erre megijedt a macska a kezében és jól lekarmolta :) A felmosó vödör persze azért volt kint a folyosón, mert Lili előző nap lepisilte a bejáratot.
Öröm az élet ezekkel a macskákkal, nemde?
