Azzal kezdeném, hogy nem szeretek egyedül lenni otthon. Márpedig megesik, hogy Gergely hazautazik hétvégére és olyankor magányosan töltöm az estéket/ éjszakákat a hatalmas lakásban. Gyerekkoromban nem léteztek nálunk otthon korhatáros filmek, bármit megnézhettünk szelektálás nélkül. Így eshetett meg, hogy 10 éves korom környékén egy csendes vasárnapi délutánon véletlenül végignéztük nővéremmel "A sötétség fejedelme" című horrorfilmet. Azóta is kiráz a hideg, ha eszembe jut. Szóval, kb. innentől számolom azt, hogy rettentően félek a sötétben és sajnos a macskáim sem bizonyulnak túl effektív társaknak a félelem elűzéséhez. Tegnap éjszaka ismét hármasban maradtunk. Munka lévén amúgy is későn tértem nyugovóra, de ami ezután következett, a legrosszabb horrorfilmet is felülmúlta. Lilire és Zsófira rájött az 5perc. De úgy nagyon! Fel-alá rohangáltak a lakásban, ablakpárkánytól szemétkukáig, mindenütt, hangosan, egyre hangosabban. Párszor kizártam, őket a szobából, de az sem segített, mert akkor meg elkezdték kaparni az ajtót. Így ment ez egy jó ideig, amikor aztán úgy tűnt, hogy lenyugszanak és letelepedtek a lábam mellé, illetve rám (kétszer lehet tippelni, ki foglalta el az egész hasam tájékát). Megnyugodtam, hogy akkor most már minden rendben, lehet aludni - lámpafénynél. De Zsófi hirtelen felkapta a fejét és mint aki borzasztóan izgalmas történéseket lát az ajtón keresztül, folyamatosan a nappali irányába nézegetett. Ezt tetőzték az utcáról beszűrődő, és a szomszédoktól átszűrődő furcsa zörejek. Nekem igazán enélkül is könnyű elhinnem, hogy valaki/valami mocorog a lakásban, Zsófi csak megerősítette gyanúmat. Reszketve pislogtam a paplan alól, hogy mi fog engem letámadni perceken belül, de valahogy semminek sem akaródzott velem foglalkoznia. Éppen elszunyókáltam volna már, amikor a két macsek ismét őrült rohangálásba kezdett. Csakhamar pedig hatalmas zörej hallatszott a nappaliból, leverték az asztalról a poharat, ami ripityára tört ofkorsz. Tehát hajnali 1 óra tájban hatalmas káromkodások közepette lapátoltam a kis seprű segítségével az üvegszilánkokat. Lili meg csak nézett rám, hogy: bocs, ez nem én voltam és amúgy is bekaphatod.
Tehát így voltunk az éjszaka. Azt azért még elárulom, hogy a pohártörés olyannyira felzaklatott, hogy 10 percen belül elaludtam és mély álmom kitartott egészen hajnali 5ig - akkor ugyanis Zsófika jelezte, hogy éhes. Mondtam neki, hogy kapja be és kizártam a szobából....
