Ma reggel egy nem mindennapi ébredésben volt részem. Jócskán az ébresztő megszólalása előtt már komoly virgonckodások folytak a hálószobában: állólámpa-sistergetés, ágytámlán való balanszírozás, padlónyekergetés, trallalírozás...
Ezek a műveletek korántsem voltak meglepőek, hiszen ha naponta nem is, de elég gyakran megesnek házunk táján. DE! Az ágy szélére hajolva elkezdtem simogatni a földön aranyoskodó és kunyeráló Zsófit, mire ő nagy felbuzdulásában felugrani készült mellém, de valahogy elvétette a számításokat, vagy csak éppen leleplezte Chuck Norris-i génjeit és egészen nagy sunggal szó szerint lefejelt. Kárt ugyan nem szenvedtem, meg monoklim sem lesz, de egy kisebb röhögőgörcs a részemről, meg Gergely részéről is megesett.
Mostantól nem zárjuk az ajtót, tolvaj legyen a talpán, aki bemerészkedik egy ilyen házőrző mellett a lakásba :)
Ugye mindenki látja a hasonlóságot?
