Már nem emlékszem pontosan, mikor kezdődött. Annyi biztos, hogy még Katival az egyszobás lakásban laktunk és egyre gyakrabban ébredtünk arra, hogy macskapisis a paplanunk. A helyzet akkor vált tarthatatlanná, mikor beköltözött hozzánk Zsófika is. Lili valószínűleg nehezen viselte az új jövevényt és mindent összepisilt, ami a húgyhólyagja ügyébe került. A kisebbik meg elkezdte őt utánozni. Napi szinten mostunk lepedőt, ágyat, macskanyughelyet... Vettünk nekik egy új, spéci wc-t, hátha az majd javít a helyzeten. De mivel a wc bejáratán lengőajtó volt, Zsófi "nem tudott" bemenni és Kati ruháin végezte kis és nagy dolgait egyaránt. (Ezen most jókat röhögök, de akkor k...ra nem volt vicces) Aztán jött a Feliway, a cicahormon-párologtató, ami segített, de nem hosszú távon. Szerintem a kis tér miatt érezték úgy mindketten, hogy meg kell jelölniük a területüket.
Miután beköltöztünk a kétszobásba, a helyzet jócskán javult. Lili csak néha pisilt oda a folyosó közepére, vagy a fürdőszobába. Itt-ott a kádba. Mégsem anyag meg kanapé, könnyű volt feltakarítani, nem is voltam tőle annyira idegbajos.
Decemberben költöztünk Gergellyel a tágas lakásunkba. Eleinte minden álomszerű volt, a macskák élvezték a hatalmas teret, nem volt semmi félrepisilés. Egyszer csak az ágyunk közepén ott díszelgett a jól ismert folt. Idegbaj, mosás. Több hét szünet. Utána kezdődtek nálunk a színjátszó próbák, a heti Dallas-estek, egyre gyakrabban aludt nálunk egyre több idegen. Lili bepszichult, és sorra kezdte lepisilni az összes dolgot, amiről kikérte magának, hogy mások is használják - kanapé, kis szőnyeg, kád, papucsok - az összes papucs szépen sorjában. De bepisilt a bejáratba is, azt feltételezvén talán, hogy akkor már nem fog merni senki bejönni. A helyzet egyre rosszabb, épp az imént teregettem ki a pokrócot, amin Magdika aludt tegnap. Lehet találgatni, mi érte vajon :-/
És a legrosszabb, hogy tudja, hogy rosszat csinál. Egyszer irdatlanul lekiabáltam őt. Öt percig csak pislogott a kanapé mellől, aztán szépen lassan odasomfordált hozzám és elkezdett hízelegni. Na ne simogasd meg, érted?!
Szóval, így élünk mi. Van egy külön bejáratos Hugyos Pistánk. Nem tudom, mit csináljak vele. A kisebbik a kakiját szokta széthordani a lakásban, de ő legalább nem direkt, csak néha ráragad a seggére. Az mondjuk elég vicces. És már milyen régen esett meg. Öt perc múlva tutira tisztíthatom utána a fel lakást, amilyen szerencsés vagyok.
Tehát jó tanácsok jövőbeli látogatóinknak: a cipőt mindig tegyék a cipőtartóra, a papucsot mindig rejtsék el, ha éppen nem használják, az ágyba ne engedjék Lilit, a paplant használat után tegyék a paplantartóba, szvettert ne hagyjanak kóboran heverészni és ha lehet, kenjék be magukat Niki vagy Gergely szaggal, mert úgy tűnik, ez a kettő az egyetlen, amitől nem érzi veszélyeztetve lakhelyét madam Húgy!
Igen, az utolsó kép valóban a kádunkat ábrázolja. Azt mondjuk megértem, ha lepisili, valószínűleg szorult némi jó ízlés a macskámba :)
