Amikor Lili, mint az elsőjövött hozzánk került, elleptük egy rakás játékkal, spéci tálkával, puha kis fekhellyel. Az utóbbi egyáltalán nem keltett érdeklődést a macsekban, kivéve amikor lepisilte - sokszor lepisilte. Az ágyikó tehát a szemétládában landolt, mondván: aludjon ahol akar. Ezután fedezte fel a kosarak titokzatos világát. A szerelem a mai napig tart. Minden kosár jellegű tárgyba belebújik; egyik kedvence anyukám fonott kosara, amiben hordja nekünk a finomságokat. Miután kipakolunk belőle, Lili azonnal belemászik és onnan veti ránk klintísztvúd mosolyát :) Erről nincs ugyan fotóm, de sok más "kosarazásról" igen:
