Lili és Zsófi kalandjai

Arról sokszor olvasni, hogy a japánoknak milyen, egészen furcsa fétiseik vannak - nem fogom részletezni, mivel a blogom nem korhatáros. De arról bezzeg senki sem ír, hogy a macskáknak is vannak igencsak érdekes kedvteléseik. Ebbe sorolnám én Zsófika száraz-zipsz-, zokni-, pokróc- és harisnyanyalogató fétisét. Kettőt a felsoroltak közül sikerült is lencsevégre kapni. (a második videjó nagyon sötétre sikeredett, fentről nézve valami azért látható belőle)

Ha tél (bár a mai 15 fok még nem erre utal), akkor gesztenye. Általában kint a városban szoktam eszegetni a sült finomságokat, de ma kicsit megfázott a fülem és inkább már nem tettem ki a lábamat otthonról. Gergely azonban volt olyan kedves, és elment nekem gesztenyéért a városba. Zsófika soha nem látott kitartással kunyerálta tőlem a falatokat, én meg - mivel mindig elgyengülök a rózsaszín orra láttán - persze megkínáltam egy kis falattal.

Itt pedig már azt tekintheti meg a nagyközönség, hogy mi volt a gesztenye további sorsa....

Végre! Rakikatinak köszönhetően tegnap kézhez kaptam a musu-versenyekben nyert küllőcsillagokat és az egyéb megrendelt mususágokat. Gyorsan-gyorsan fel is díszítettem a bicajomat, a cicák komoly asszisztenciója mellett.

Egy teljesen friss, még senki által nem olvasott könyv jelent meg a héten könyvespolcunkon. A szerző, Kovács Lili első kötetének címe: Hogyan lett híres Clint Eastwood ferde mosolyom eltolvajlása után... A kötet eddig egy példányszámban látta meg a napvilágot és szigorúan csak a Gombos-Kovács Rezidencia könyvtárában lehet belelapozni. Az érdeklődőket várjuk minden csütörtökön 19.00 és 19.05 között.

Azzal kezdeném, hogy nem szeretek egyedül lenni otthon. Márpedig megesik, hogy Gergely hazautazik hétvégére és olyankor magányosan töltöm az estéket/ éjszakákat a hatalmas lakásban. Gyerekkoromban nem léteztek nálunk otthon korhatáros filmek, bármit megnézhettünk szelektálás nélkül. Így eshetett meg, hogy 10 éves korom környékén egy csendes vasárnapi délutánon véletlenül végignéztük nővéremmel "A sötétség fejedelme" című horrorfilmet. Azóta is kiráz a hideg, ha eszembe jut. Szóval, kb. innentől számolom azt, hogy rettentően félek a sötétben és sajnos a macskáim sem bizonyulnak túl effektív társaknak a félelem elűzéséhez. Tegnap éjszaka ismét hármasban maradtunk. Munka lévén amúgy is későn tértem nyugovóra, de ami ezután következett, a legrosszabb horrorfilmet is felülmúlta. Lilire és Zsófira rájött az 5perc. De úgy nagyon! Fel-alá rohangáltak a lakásban, ablakpárkánytól szemétkukáig, mindenütt, hangosan, egyre hangosabban. Párszor kizártam, őket a szobából, de az sem segített, mert akkor meg elkezdték kaparni az ajtót. Így ment ez egy jó ideig, amikor aztán úgy tűnt, hogy lenyugszanak és letelepedtek a lábam mellé, illetve rám (kétszer lehet tippelni, ki foglalta el az egész hasam tájékát). Megnyugodtam, hogy akkor most már minden rendben, lehet aludni - lámpafénynél. De Zsófi hirtelen felkapta a fejét és mint aki borzasztóan izgalmas történéseket lát az ajtón keresztül, folyamatosan a nappali irányába nézegetett. Ezt tetőzték az utcáról beszűrődő, és a szomszédoktól átszűrődő furcsa zörejek. Nekem igazán enélkül is könnyű elhinnem, hogy valaki/valami mocorog a lakásban, Zsófi csak megerősítette gyanúmat. Reszketve pislogtam a paplan alól, hogy mi fog engem letámadni perceken belül, de valahogy semminek sem akaródzott velem foglalkoznia. Éppen elszunyókáltam volna már, amikor a két macsek ismét őrült rohangálásba kezdett. Csakhamar pedig hatalmas zörej hallatszott a nappaliból, leverték az asztalról a poharat, ami ripityára tört ofkorsz. Tehát hajnali 1 óra tájban hatalmas káromkodások közepette lapátoltam a kis seprű segítségével az üvegszilánkokat. Lili meg csak nézett rám, hogy: bocs, ez nem én voltam és amúgy is bekaphatod.

Tehát így voltunk az éjszaka. Azt azért még elárulom, hogy a pohártörés olyannyira felzaklatott, hogy 10 percen belül elaludtam és mély álmom kitartott egészen hajnali 5ig - akkor ugyanis Zsófika jelezte, hogy éhes. Mondtam neki, hogy kapja be és kizártam a szobából....