Lili és Zsófi kalandjai

Gergelyről és rólam köztudott, hogy hajlamosak vagyunk megvenni minden baromságot. Főleg a macskáknak. És főleg Gergely :)

Így történt ez pár héttel ezelőtt is. Elmentünk a szokásos szombat délelőtti nagy bevásárlásra a Tescoba. Már majdnem fizettünk, amikor kiszúrtuk, hogy új "cicaságaik" vannak. Sokszor nézegettem már mindenféle üzletekben a radiátorra akasztható cicaágyat, de mindig sokalltam az árát. És most, ott volt a polcon, potom 9,90-ért! No nekúp to!

Supp a kosárba, szaladtunk is haza vele, kibontottuk, összeraktuk, és ráillesztettük a radiátorra. Azaz, illesztettük volna, csakhogy nem ment rá. Merthogy ez csak és kizárólag szuper vékony radiátorra illik, a miénk meg nem az. Fél órán keresztül fel-alá mászkáltunk a lakásban, hogy mégis hova a jó büdös fenébe lehetne ezt felakasztani, végül a komód fiókja lett a nyerő. A semminél ez is jobb alapon.

Zárójelbe megjegyezném, hogy még aznap este eszembe jutott, hogy kedves bécsi barátaink, Ecserék pár hónappal ezelőtt eljátszották ugyanezt. Majd legközelebb hamarabb fogok ilyesmit az eszembe juttatni :)

Egye fene, Lilinek így is tetszik...

Egyszer más meséltem, mennyire félnek a macskák a porszívótól. A szombat délelőtt ezért azzal telik, hogy egyik szobából a másikba rohangálnak, mindig abba, ahol éppen nem búg semmi. Lili ma egészen bátornak bizonyult, még nagyjából folyt a takarítás, mikor ő már kimerészkedett a kanapé mögül és hagyta, hogy megsimogassam. Nem sokáig persze.

Az alábbi videón Lilivel éppen megbeszéljük a megbeszélnivalót...

A barátaimnak általában gondja van azzal, hogy nálunk a lakásban mindig túlságosan meleg van. Mostanában már leveszem 22 fokra a fűtést, amikor jönnek - egyébként 23 az ideális számomra. Azt hiszem, a macskák is megszokták a meleget, a múltkor Zsófika is "betakargatta" magát a pokróccal alvás közben. És ahol egy cica is fázik, ott tényleg nem lehet annyira meleg, mint amennyire azt Nóri állítja :)

Tudom, hogy nem szabadott volna, de tegnap megint beengedtem a cicákat éjszakára a hálószobába. Mentségemre szolgáljon, hogy éjszaka értem haza és a két szőrmók ott várt engem a bejáratnál, álmos, kínai szemekkel néztek rám és követelték a simit. Nem volt szívem kizárni őket. Meg amúgy is, ellen lehet állni ennek a rózsaszín orrocskának???

Végül is, nem bántam meg, egészen jól viselkedtek, csak egy kisebb baleset történt, amit reggel vettem észre. De nem is biztos, hogy a cicák csinálták, mert a konnektorból magától is ki szokott húzódni a lámpa zsinórja, nemde? :)

Elnézést kérünk, amiért az utóbbi hetekben hanyagoltuk a blogot. Nem azért, mert nem voltak újabb és újabb impulzusok a macsekok részéről. Sőt! Mea culpa, sok a munka....

Kezdjük ott, hogy idén még nem pisilt be Lili. Kis bravó! A kakimanó azonban többször is látogatást tett nálunk. A legviccesebb talán az volt, amikor a fantasztikus korintoszi oszlopkettősünk alsó részére került fel egy példány. Azóta sem jöttünk rá, hogyan. De ott volt. És kiderült, hogy bizony nem csak Zsófi ajándékozgat meg minket, hanem Lili is. Egyszer szemtanúja voltam, ahogy az előszoba közepén próbálta rákaparni a kakira a csempét....Úgy érzem, szépen lassan eltanulják egymás rossz szokásait....

Lili lett a jó cica a családban. Főleg reggel. Történt ugyanis, hogy Zsófinak valaki átállította az óráját és már kora reggel 6-tól ott nyávogott a fejemnél, hogy éhes. Nem beszélve az ominózus esetről, mikor is éppen hogy csak megszólalt ez ébresztőm, Zsófika örömében leugrott az ágytámláról egyenesen a fejemre - kellemes ébredés, némi káromkodással fűszerezve. Azóta ki vannak zárva. Vagyis, némileg ki vannak zárva. Este még bejönnek, Zsófi ráfekszik a hátamra és ott dorombol. Én erre elalszom. Aztán később Gergely valamikor kitessékeli őket és reggelig nem jöhetnek be. Hol kaparásznak az ajtón, hol nem.... De ha véletlenül benn maradnak, Lili reggelig szunyókál a lábunknál. Nagyon cuki a maga klintísztvúdos mosolyával :)

Zsófi egyre gyakrabban nyalogatja a mindenféle tárgyakat. Van egy kis plüss rénszarvasunk, mostanában annak a fenekét tisztogatja. Funny :)

És persze Zsófi továbbra is imád ágyhuzatok és lepedők alá bújni. Erről készült egy videó is. Meg ráfeküdni a könyvre, amit éppen olvasnék. És kunyerálni. Ez egyre jobban megy neki. Mindig megsajnálom. Pedig nem egy slank macska, gondolom nem éhezik. :)

Tehát így élünk. Régi-új szokásokkal és sok szeretettel :)